a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem. Az USA elleni 2001 szeptember 11-i támadások óta két háború tört ki a terrorizmus-ellenes küzdelem jegyében, szigorúbbak lettek a törvények, átalakították a NATO-t. Az öngyilkos terroristák példát mutattak: az utóbbi években számos hasonló merényletben gyilkoltak meg civileket. Az iszlám világ és Amerika megítélése megosztja a Föld közvéleményét. Az Egyesült Államok világossá tette, hogy a szövetség nélkül is tud háborúzni.

A terrorizmus elleni küzdelem három éve vált a legfontosabb biztonsági kihívássá. Ahogy a jaltai egyezmény az előző világrend emblémájává vált, úgy a mostani rendszernek a World Trade Center éppen három évvel ezelőtti lerombolása a szimbóluma. A terroristák és a nyugati kapitalista rendszer küzdelme megváltoztatta a nagy nemzetközi szembenállásról szóló eddigi vélekedést: ezúttal nem erős katonai tömbök és nagyhatalmak szövetségi rendszerei feszülnek egymásnak, hanem civilekre vadászó titkos társaságok fenyegetik az egyetlen nagyhatalmat. A helyzet csak annyiban hasonlít a hidegháborúra, hogy itt is ideológiai ellentét húzódik a háttérben, minden más azonban teljesen megváltozott. A 2001 szeptember 11-én eltérített négy repülőgép tragédiája megszüntette a hidegháború utáni nemzetközi biztonságérzetet, és a fenyegetettség újra beépült a nyugati közvélemény tudatába.

Az új ellenségeskedést a hivatalos szakzsargon aszimmetrikus kihívásnak nevezi. Ez azt jelenti, hogy az egyik oldalon hagyományos nagyhatalmi rendszerek (kormányok, hadseregek) állnak, míg velük szemben titokban működő csoportok, melyek nem a hagyományos katonai célpontok, hanem civilek ellen készülődnek. A terrorizmus eddig sem volt ismeretlen jelenség, a nyugati világban, azonban korábban a veszély csupán néhány, jól körülhatárolható területre korlátozódott. Így harcolt például az IRA a brit kormány, az ETA a spanyol és francia kormányok, a RAF pedig a német kormány ellen. A terrorszervezetek között korábban is létezett kapcsolat, napjainkra azonban átláthatatlan, kusza szerveződések jöttek létre, amelyek egymást támogatva a világ bármely pontján lecsaphatnak. A cél a Nyugat elrettentése: minden esetben minél nagyobb vérveszteséget okozni és pánikban tartani az embereket.

Szeptember 11-én négy repülőgépet térítettek el az Oszama bin laden alapította al-Kaida terrorhálózat emberei. Kettő a New York-i World Trade Center ikertornyaiba repült, egyet a washingtoni hadügyminisztérium épületébe (Pentagon) vezettek, egy pedig titokzatos körülmények között lezuhant (vagy lelőtték). Korábban is voltak terrortámadások amerikai célpontok ellen, de az USA területén több ezer civil áldozattal járó támadás nem történt korábban.

Az USA ezt követő afganisztáni háborúja közvetlenül, az iraki pedig közvetve összefügg a 2001-es támadással. Világszerte aktivizálódtak a titkosszolgálatok: csak az amerikai merényletek kapcsán letartóztatások sorozata kezdődött Németországtól Olaszországig, Angliától Pakisztánig, Szaúd-Arábiától Spanyolországig szerte a világban. Szinte minden országban megszigorították a biztonsági ellenőrzéseket, az USA pedig a nagy vitát kiváltó Patriot Act nevű törvénnyel korlátozza a polgárok szabadságjogait. Az újonnan felállított belbiztonsági minisztérium hatalmas költségvetéssel kezdte meg működését. 2001 szeptembere óta nem történt újabb terrorakció az USA-ban, de sok helyütt a világon újra és újra lecsaptak az öngyilkos merénylők.

A háborúkra a terror újabb hulláma volt a válasz a túloldalról. Szélsőséges iszlám csoportok egymás után követtek el százak halálát okozó merényleteket az indonéziai Balin, a marokkói Casablancában, a török Isztambulban, a spanyol Madridban, a szaúdi Hobarban, hogy csak a legvéresebb támadásokat soroljuk. A támadásokat ritkán kísérték egyértelmű követelések: a cél, hogy megbüntessék a nyugati kormányokat, és elűzzék őket a Közel-Keletről.