Little Italy és Chinatown

New York legnagyobb és legszínesebb etnikai negyede Chinatown, amely olyan gyors ütemben fejlődik, hogy már elfoglalta a közeli Little Italy és a zsidó Lower East Side egy részét is. Az itteni utcák telis-tele vannak zöldséges standokkal és kínai éttermek százaival: még a legegyszerűbbeknek is kiváló a konyhája. A Chinatown-ban élő kínaiak száma, kb. 100 000 fő. Ami Little Italyból megmaradt, az a Mulberry és a Grand utcákon található, ahol még hamisítatlan, óvilágbeli hangulat uralkodik.

Little Italy

Az egykori több ezer bevándorlónak otthont adó helyen Olaszország illatai még mindig érezhetőek.

Azok a délolaszok, akik a 19. század végén jöttek New Yorkba a „harang” mocskában találták magukat. Ezeket az épületeket olyan közel építették egymáshoz, hogy a napfény sohasem tudott behatolni az alsóbb lakások ablakain. Mivel 40 000-nél is több ember élt 17 kicsi egészségtelen háztömbben, betegségek, pl.: a tüdőbaj gyorsan terjedt. A Lower East Side-i élet megpróbáltatásai ellenére a Mulberry Street körül terjeszkedő közösséget a szülőhazájuk színei, ízei és légköre jellemezte. Mindez tovább élt, bár az olasz lakosság mindössze 5 000-re csökkent, és a Chinatown határai mélyen behatoltak Little Italy hagyományos környezetébe. A legizgalmasabb a Festa of San Gennaro idején idelátogatni, azaz szeptember 19-e körül. A Mulberry Street-et minden évben átkeresztelik kilenc napra Via San Gennaróra. A szent napján az ereklyetartót végigviszik az utcákon. Az ünnepségek alatt a fel-alá hömpölyfő tömeg élvezi a zenét, a táncot, a mutatványosokat és a tömérdek olasz ételt és italt, valamint a más ínyencségeket kínáló standokat. Little Italy éttermei egyszerű és rusztikus ételeket kínálnak, barátságos környezetben, barátságos áron.

Chinatown

A kínai bevándorlók közösségének – egyre növekvő – virágzó otthona. A környék az éttermeiről és mozgalmas utcáiról híres. A negyed igazán a kínai Újév körül elevenedik meg, januárban és február elején.

A 20. század elejének Chinatown-ja elsősorban férfiközösségeket jelentett, azokét a bevándorlókét, akik először Kaliforniába jöttek. A bérek egy részét hazaküldték a Kínában maradt családjuknak, akik az amerikai bevándorlási törvények miatt nem jöhettek el a családfőkkel. A férfiak Mahjonggal (dominójáték) mulatták az időt. A közösség elszigetelt maradt a többi városrésztől, s a saját titkos szervezetei, a Tongok irányították pénzügyileg is. Néhány Tong egyszerű családi közösség volt, amely a kölcsönöket folyósította. Mások, mint az On Leong vagy a Hip Sing, bűnszövetkezetek voltak, amelyek háborút folytattak egymás ellen. Az apró kanyargós Doyers Street-et „Blody Angle”– nek, („Véres Sarok” –nak) nevezték: itt csalták tőrbe ellenségeiket a sarkon túl rejtőzködő bandatagok. A Tongok között 1933-ban megkötött fegyverszünet békét hozott Chinatown-ba. 1940-re néhány középkategóriájú család is itt lelt otthonra. A Hong-Kongból származó bevándoroltak és üzletemberek virágoztatták fel a környéket. Ma 100 000-nél is több kínai-amerikai él itt. Sokan csak azért látogatják a környéket, hogy kiélvezzék a kínai konyhát, de az evésen kívül még sok más miatt is érdemes idejönni. Galériák, régiség és ritkaságboltok, valamint keleti ünnepségek várják az idelátogatókat. A Chinatown másik arca az Eastern States Buddhist Temple tömjénillatú félhomálya a Mott Street-en, ahol halomszámra láthatunk áldozatként felajánlott tárgyakat és 100-nál is több aranyozott Buddha szobor csillog a gyetyafényben.