SoHo
Volt idő, amikor a SoHo (South of Houston – a Houston Streettől délre) hanyatlásnak indult, mivel a környéket a 19. században meghatározó ipar kiköltözött innen. Ezután azonban másféle emberek telepedtek le ezen a helyen. A Greenwich Villaeg-ből a gyorsan emelkedő lakbérek miatt északra kiszorított művészek a 60-as években műteremnek való helyiséget foglaltak le a SoHo-ban maguknak, és illegálisan lapultak meg egészen addig, míg végül New York új művészeti övezeteként ismerte el a helyet.
A környék divatba jött, és elegáns üzletek követték az avantgárd galériákat. Hamarosan fölvásárolták a macskaköves utcákra néző telkeket. A csodálatos aprólékossággal kidolgozott öntöttvas homlokzatú épületeket (amelyekről valaha helytelenül úgy képzelték, hogy tűzbiztosak) hirtelen új, elegáns arculatot kaptak. Az új tulajdonosok rendbe hozták, és megnyitották magas, tágas belső tereiket. A felső emeleteket kiadták a jómódúaknak és a divatbolondoknak, a földszinteket, pedig modernizálták, és galériák, kis boltok képében született újjá. A később érkező művészeknek már nem jutott tér. Csak azok a szerencsések maradtak itt, akik még abban az időben költöztek oda, amikor a környék olcsó volt.
Az egyik első ilyen épület James Bogardus alkotása. 1848-ban emelték a Washington Streeten. A SoHo központja a West Broadwayn található, úgyhogy innen induljunk el különböző irányokba, és fedezzük fel a negyed gyöngyszemeit.
A jellemző stílus különösen domináns a Broadway környékén a Canak és a Houston Street között, továbbá az egyik legjobban ismerté s csodált épületen, a Haughwort Buildingen. Az 1856-ba épített ház a porcelán- és üvegkereskedelemnek adott otthont.
Abban az időben azért épült annyi öntöttvas homlokzat, mert gyorsan fel lehetett húzni a belső gerendákra és falakra támaszkodó szerkezetekre. A vashomlokzat arra is lehetőséget nyújtott, hogy takarékosan reprodukálják a 19. század közepén oly kedvelt részleteket – a finom kő épületdíszek nagyon költségesek lettek volna. A legtöbb öntvény a Badger’s Architectural Iron Worksben készült.
Ezeket az épületeket kívülről tűzlétrák hálózzák be, de ez mit sem vesz el a házak szépségéből. Mielőtt kötelezővé tették volna a tűzlétrákat, a felső emeleteken sokan halltak meg tűzesetek során. Az épületek földszintjén és felső emeleteén tett stílustalan átépítések szerencsére lassan eltünedeztek. A magas, levegős belső terek a modern művészeti alkotások – különösen a nagy vásznak és monumentális szobrok – bemutatására is kiválóak, és az épületek magassága révén (gyakran hat- vagy nyolc emeletesek) sok lakónak nyújtanak otthont.
Forrás: Vince útikönyvek/New York/Vince kiadó, 1997
|